Újratervezés!

Tervezni szükséges. Utazásokat, pénzügyeket, házat, esküvőt, gyermekvállalást, és amennyire lehet, a gyermekvállalás utáni családi életet is. Főleg, ha már minimum két csemete van. Fontosak az előzetes tervek, de talán még nagyobb kihívást jelent és kreativitást igényel a gyakori újratervezés.

Tettem két ígéretet idén júniusban a BabyMeets blogon, miszerint alkalomadtán „megosztom tapasztalataimat, érzéseimet (és nem gyermeknevelési tanácsaimat) az érdeklődő Olvasókkal”, majd azt is: „hamarosan jelentkezem”. Aztán eltelt fél év … Nem keresek kifogásokat, hogy mégis hol késtem ennyit. Egyszerűen nem számoltam azzal, amivel még nem tudtam, hogyan kell számolni. Jelesül, már két Csoda-csajszi szülei vagyunk, és így még szebb az élet, és ne tagadjuk, kicsivel nehezebb is. Ennyi elég is, mert semmi okom/okunk a panaszkodásra. Két gyermeket terveztünk, és hálásak vagyunk, hogy könnyen és egészségesen meg is hozta Őket a gólyász és a szülész 😊

Ráadásul apukaként – gondolhatják az anyukák – végképp ne szóljak semmit! Hiszen, én reggel félnyolctól este ötig nem dajkálok, etetek, altatok, pelenkázok, gügyögök, és ha még a nagyobbik is otthon van betegség miatt (vagy egy köhögés után hazaküldték az oviból a vírushelyzet végett), akkor ápolok, gyógyszerezek, játszom és a kisebbik alvása miatt csendre csitítok, miközben azt szeretném, hogy jól érezze magát. Természetesen, közben fut a lakás, nem főztem semmit, és már dél van, de még mindig pizsamában és köntösben vagyok. (A fenti bekezdés egy anyuka gondolatainak leképzése 😊)

Apukaként próbálok nem is szólni semmit, csak megjegyezni, hogy reggel félnyolcig és este öt után igyekszem kivenni a részem a fenti történésekből, és ott vagyok fürdetéskor, ringatok hajnalban. Ezzel nem a saját vállam veregetem, csupán kis jelzés a nem hasonló, vagy éppen megerősítés a hasonló apukák fele, hogy a gyermeket közösen vállaltuk, nem csak az anyukának. Természetesen a családfenntartó szerepe, napi munkája sem egyszerű és elhanyagolható tényező, hiszen az anyagi háttér nagyobbik szeletét neki kell odatennie … aztán részt vennie a dajkálásban, fürdetésben, etetésben, altatásban, elpakolásban …

A mi első újratervezésünk már 2017-ben, Lujza születése előtt megtörtént. Az esküvőnket egy októberi szombatra terveztük, majd május elején érkezett a gólyahír. Mivel a helyszín, a zenekar, a vőfély, a fotós, a videós már egyeztetve volt októberre és a násznép is tudta az időpontot, érthetően nem várhattunk három hónapot a bejelentéssel. Úgy gondoltuk, hogy hét hónapos kismamaként már kevésbé élvezhető a lagzi. Így az őszi alkalmat a nyári főszezonra akartuk áttenni. Sikerült az anyakönyv vezetővel az augusztus 11-e pénteket lebeszélni, majd körtelefon a szolgáltatóknak, aztán a szűk családnak. Egyik bátyám külföldi nyaralást foglalt a családnak arra a hétre és már nem volt más alkalmuk. Így zurück az anyakönyv vezetőhöz, újabb dátum: augusztus 4. Újabb körtelefonok, mindenkinek okés, huh, remek, mehet a szervezés. Az év legforróbb napján sikerült is egy emlékezetes, szép esküvőt, lakodalmat tartanunk.

… Többször nekifogtam már ennek a blogbejegyzésnek, aztán közbejött egy felsírás, vagy győzött az álommanó, netán a „még ráér”. Azóta annyi élményem/ünk született a Lányokkal, hogy többször változott a témám, de legalább van még a tarsolyban.

Hamarosan jelentkezem! 😉

István